Az írás, ami miatt megfogalmazódtak a gondolataim:
http://www.magyardiplo.hu/kezdlap/633-velkam-tu-orbanidsztan
És a gondolatok:
1./ Orbán Viktor személyét illetően:
Orbán politikai érlelődése – egyetemi évei – idején a kommunista rendszer az önfelbomlási folyamatát élte. Egy MSZMP alapszervezeti titkár Apukával a háta mögött, azt láthatta, hogy egy rendszer – ami a családjának úgy-ahogy megfelelt, és elfogadott volt, most egymás után meakulpál, önkritikát gyakorol és ostorozza magát. Kétségtelenül rizikós volt, egy leendő jogásznak szembe mennie az akkor azért még erősnek látszó rendszerrel, de Orbánban meg volt az a vállalkozó, kalandor szellem, hogy ezt megtegye. Így csapódott aztán olyanokhoz, akik már korábban is feszegették a rendszer egyik-másik hibáját.
Orbán felismerte, hogy a jövő kulcsa és záloga, a kommunista ellenesség. Felismerésében nem csalódott. Mind a hazai, mind a külföldi jobboldal tapsikolt neki ebben a felismerésében. Megtalálták maguknak a fiatal, jó szervező készséggel, meglátásokkal rendelkező politikai zsenit. Orbán kommunista ellenes, populista szónoki képességével sok embert elkápráztatott. Azt kell mondanom, hogy a baloldali vezetőket is. Ahogyan a ragadozó szuggerálja szemével az áldozatát, úgy tudta Orbán is szuggerálni a kommunista vezetőket. Ugyanis amíg Orbán rendre leplezte le a kommunista rendszer-, vezetők hibáit, egyiküknek sem jutott eszébe az ellentámadás, nevezetesen az, hogy „Te beszélsz? Hiszen ennek a rendszernek köszönheted a diplomád! Ez a rendszer juttatott el – képességeid figyelembe vételével – a Soros Alapítvány támogatásához!”
A 2010-es Fidesz győzelem egyik alapja Orbán jó szervező képessége mellett, a következetes kommunistázása, posztkommunistázása, melyben egyes SZDSZ-es barátai – akik egyben az MSZP barátai is voltak – besegítettek.
Mi volt, és mi ma is Orbán elve? Mindaz jó, ami ellentétes a kommunisták cselekedeteivel! Az internacionalizmus helyett, NACIONALIZMUS, a minden ember egyenlő helyett sovinizmus, a kapitalista rendbe való integrálódás helyett különállás.
És ezzel eljutottunk oda, amivel megkezdte OV kiverni a biztosítékot.
Ebben fordulópont volt a Kínai Népköztársasággal elkezdett szövetségesi kapcsolta. Tudom, tett már előtte is, utána is a tűzre eleget, de a lényeg, ami alapjaiban verte ki a biztosítékot az USA-nál - az Európai Unió meghatározó szövetségesénél – az a velük való előzetes egyeztetés nélküli tárgyalás-megegyezés sorozat volt. Orbán külpolitikai téren, ezzel követte el a vesztét hozható alapvető hibáját.
Nem vette kellő mértékben figyelembe, hogy az USA-nak ugyan jól jön a kínaiakkal való gazdasági kapcsolat, de egyben – versenytárssága miatt – ellentét is van közöttük. Feltehetően az USA nem nézné jó szemmel, ha egy ország kilógna a sorból, és egyedi módon szinte gazdasági hídfőállást nyújtana, az Európát egyébként is mindenféle árúval elárasztó kínaiaknak.
Itt jön be a politikusba az emberi tulajdonság. Az emberi tulajdonság pedig rendszer független! Aki az egyik rendszerben hajlamos volt a kalandorságra, amikor csak önmaga sorsáért volt felelős, az hajlamos egy másik rendszerben is a kalandorságra, amikor már egy ország sorsáért felelős.
Annak ugyanis egyértelműnek kell lenni: ha egy ország egy adott rendszer – az Euró - Atlanti rendszer – tagja, akkor illik betartania annak játékszabályait, írott, és íratlan törvényeit.
Mondják, Orbán erőből politizál. Az viszont, aki erőből politizál, az erőből is ért. Olyan romokban heverő MSZP-, sokoldalú politikai impotenciájáról megismert Gyurcsány féle ellenlábas, nem méltó ellenfele Orbánnak. Ugyanakkor a nyugati demokráciák összehangolt támadása, a belföldön egyre erősödő civil ellenállási mozgalmak már igen. Orbán, az erő látására képes meghunyászkodni, és „jó kisfiú” lenni. Láttunk már erre példát, amikor a 7%-os dzsidipi hiány helyett beleegyezett a 3% alattiba. Ez viszont – a „jó kisfiúságra való hajlam” – a 2/3-os parlamenti többséggel hosszabb távon is biztosíthatja az állva maradását. Vagyis: hosszú még az út, a tényleges bukásáig…
2./ Magyarország, mint valami politikai kísérleti terep:
Korábbi blogjaimban, hozzászólásaimban már említettem: nemcsak a demokráciákra jellemző bizonyos eltérés közöttük, hanem a volt kommunista rendszerekre is! Sajnálatos, de tény, hogy az Óperencián túlról, egy kalap alá veszik a kommunista rendszereket. De nem csak egy kalap alá, hanem össze is mossák őket. Vagyis, sem azt nem veszik figyelembe, hogy más volt a magyar „gulyás kommunizmus”, „a legvidámabb barakk” rendszere, mint a kelet – német kommunista rendszer, sem azt, hogy az újabb kommunista rendszerek már nem követtek el olyasmit, amit egy korábbi – szovjet-, vagy tanácsköztársasági – rendszer – elkövetett. Számukra – ideológiai alapon, és a Varsói Szerződést illetően – egykutya ellenség, volt mindegyik. Ennek alapján „kezelődtünk” - „kezelődünk” – ott, és Európa nyugati részén mindannyian, kelet-európai és ázsiai volt – meglévő – kommunista országok.
Ezért van az is, hogy a fasiszta-, kommunista rendszereket – potenciális ellenségnek tekintve – azonosítják. Mivel a II. világháborúban a fasiszta rendszereket – kommunisták segítségével (nemcsak a szovjet, de az európai kommunistákkal együttműködve) – sikerült megsemmisíteni, a kommunista rendszerek elleni hidegháború vált elsőrendű feladattá. Ezzel paralel, Európában (így Magyarországon is) tért nyer – kisebb, nagyobb támogatottsággal - a szélsőjobb. Jól lehet, hogy a szélsőjobb politikai irányultsága különféle (antiszemitizmus, cigány-, meleg ellenessége mellett, megjelent az idegengyűlölet) Magyarországon az antiszemitizmusuk jellemző.
Úgy vélem, hogy az ilyen „egy kalap alá vétel” téves, és káros is. Ha valakiket meg akart semmisíteni a nácizmus, fasizmus, az a zsidóság volt. Márpedig Európában a nácizmus, fasizmus elleni harcban a kommunisták élen jártak. A kommunista rendszerű országok visszaszorították a nacionalista, nácista, fasiszta szemléletet, magatartást, ezért helytelen a jobboldali zsidóságtól, hogy felzárkózva más jobboldaliakhoz, maga is azonosítja a nácizmust, fasizmust a kommunista rendszerrel. Ez aztán olyan „eredményre” vezet, mint ahol az emberek megeszik a macskákat, és csodálkoznak, hogy elszaporodtak az egerek.
2010-ben hazánkban járt Natan Saranszkij a nagyközönség részére az ATV-nek így nyilatkozott: „… azt kell mondanom, hogy a holokauszt bűne teljesen egyedi, hiszen egy tudatos döntés volt, aminek az volt a célja, hogy minden zsidót kiirtsanak a világ minden országából (kiemelés tőlem). Ezt a bűnt semmilyen más bűnnel nem szabad egy szintre emelni.” Ugyanakkor tény, hogy az álamelnökünkkel való későbbi találkozóján ennek a véleményének már nem adott hangot. Vagyis, amikor zsidóként nyilatkozott, akkor átérezte társai, testvérei sorsát, politikusként viszont, már más problémák foglalkoztatták.
3./ A világban most zajló pénzügyi - gazdasági válság – a korábbi válságok, és a módosult körülmények ( http://www.xyz.nolblog.hu/archives/2011/11/09/Gondolatok_november_hetedike_kapcsan/ ) figyelembe vételével – arra kell ösztönöznie önmagukat a világ kapitalista országainak, hogy a klasszikus kapitalista rendszeren fokozatosan változtassanak. Vannak már erre utaló jelek mind az USA-, mind az EU részéről. Ilyen „jel” az állami-, magasabb szintű beavatkozás, megsegítés bizonyos iparágba-, bankrendszerbe például az USA-ban, vagy az euró fizetőeszköz stabilitására való törekvés az EU-ban.
